Valóban nincs kárhoztatásunk Krisztusban?

Sok tanító felolvassa a Bibliából, hogy nincs semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztusban vannak. Majd levágják a mondat végét, és ugranak több mint 30 verset, és tovább olvassák, hogy "Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít. Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadt, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is értünk". Majd tovább olvassák, hogy semmi sem "szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely van a mi Urunk Jézus Krisztusban".

De elcsűrik-csavarják Pál szavait a maguk vesztére. Azt gondolják, hogy Krisztusban vannak. Azt gondolják, hogy ha hisznek Őbenne, akkor nem lehet semmi kárhoztatásuk. De Pál nem ezt tanította. Ő azt írta, hogy "nincs semmi kárhoztatásuk AZOKNAK, akik Krisztus Jézusban vannak", de a mondat vége úgy hangzik, hogy

"AKIK NEM TEST SZERINT JÁRNAK, HANEM SZELLEM SZERINT"!

Pál beszélt a test szerinti életről, és azt tanította, hogy akik így élnek, nem tudnak Istennek engedelmeskedni. Ez az az állapot, amikor megvan az emberben az akarás, de a jó véghezvitelét nem találja. És azt írja erről, hogy akik így élnek, MEGHALNAK! Nem róluk mondja, hogy nincs kárhoztatásuk!

Pál a Gal 5-ben beszélt a test szerinti életről, és felsorolt bizonyos bűnöket, majd ezt mondta:

"...akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. AZ ILYENEK ELLEN NINCS TÖRVÉNY. Akik pedig Krisztuséi, a TESTET MEGFESZÍTETTÉK INDULATAIVAL ÉS KÍVÁNSÁGAIVAL EGYÜTT. Ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk!"

Akik szentül élnek, akik a testüket megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt, azok ellen tényleg nincs törvény. Ők azok, akik Szellem szerint élnek, ők azok, akiknek nincs kárhoztatásuk!

Jézus azt mondta a földi szolgálata végén, hogy

"Jön Értem a világ fejedelme, de ÉNBENNEM NINCSEN SEMMIJE".

Ha Jézust akarod követni, akkor ebben is kövesd Őt! Csak úgy maradhatsz meg Őbenne, ha BENNED SINCS A SÁTÁNNAK SEMMIJE! Mert Krisztusban nincs bűn.

Nincs semmi kárhoztatásuk azoknak, akik KRISZTUSBAN vannak? Valóban nincs. Csak értsd meg, hogy mit jelent az, hogy KRISZTUSBAN!

"Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt."

Ez lehetetlennek tűnik, de nem az. Aki Istentől született, annak ez a természetes. Sokaknak ezek csak üres szavak, de János a tapasztalatairól írt. Pál is a tapasztalatairól számolt be:

"a Jézus Krisztuban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől"

Isten áldjon!

Az akarás megvan benned, de a jó véghezvitelét nem találod?

Vannak, akik szeretik Pál szavait idézni a Bibliából, miszerint "az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét NEM TALÁLOM".

De ha nem találod, az elég nagy baj! Az pedig még nagyobb baj, ha azt gondolod, hogy ezt soha sem lehet megtalálni.

Sokan elferdítik Pál szavait, és belemagyaráznak olyat, ami nincs is benne. Ő egyáltalán nem az akkori élethelyzetéről beszélt. Ő nem arról beszélt, hogy problémái vannak a bűneivel, és nem tud belőlük megszabadulni. Ez teljesen távol áll Pál életétől és az egész Újszövetség üzenetétől is. Ő a hívőknek egy abnormális állapotáról írt, amiből az embernek szabadulásra van szüksége.

Ezért, ha úgy élsz, hogy az akarás megvan benned, de a jó véghezvitelét NEM TALÁLOD, akkor tudd meg, hogy MEGTALÁLHATOD! Menj Jézushoz, és kérd Tőle, hogy mutassa meg, hogy hol kell keresned! Ő azt mondta, hogy kérjetek, és adatik nektek, KERESSETEK, ÉS TALÁLTOK.

És ha megtaláltad, akkor többet nem fogod azt mondani, hogy "a jó véghezvitelét nem találom". Azt fogod mondani, hogy "megtaláltam". Azt fogod mondani, hogy "megszabadított az Úr, és most már tudom az Ő akaratát cselekedni, mert már nem vagyok többé a bűneim rabja".

Ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság!

Isten áldjon!

Isten Jézuson keresztül lát minket?

Van egy nagyon népszerű, és a fülünknek kedves tanítás, miszerint mi hívők Krisztusban vagyunk, és emiatt Isten Jézuson keresztül lát minket, és nem tekint a bűneinkre, mert amikor ránk néz, nem minket lát, hanem Jézust. És mivel Ő szent és tiszta, Isten minket is ilyennek lát. De ez a tanítás a sátán hazugsága.

János apostol azt írta, hogy az Isten világosság, és nincsen Őbenne semmi sötétség. És ha azt mondjuk, hogy közösségünk van Jézussal, de közben a sötétségben járunk, HAZUDUNK, és nem igazságot cselekszünk. Becsapjuk magunkat, és hazuggá tesszük Istent, ha sötétségben járunk, és közben azt mondjuk, hogy Ő szentnek és tisztának lát minket.

Azt szokták mondani, hogy nem az a valóságos, amiben élünk, hanem az, amit Isten mond rólunk. De ez hazugság. Ha bűn van az életünkben, Ő nem fogja azt mondani, hogy tiszták vagyunk.

"Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!" (Ésa 5:20)

Isten nem hazudik. Ő egy bűnös emberre, egy bűnben élő hívőre nem mondja azt, hogy szent és tiszta. Számukra nem az az üzenet, hogy nincs semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztusban vannak. Mert nem igaz az, hogy Krisztusban vannak! Számukra ez az üzenet:

"Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek" (Jak 4:9)

János apostol azt mondta, hogy Krisztusban nincs bűn. Azt is mondta, hogy "aki ŐBENNE MARAD, EGY SEM ESIK BŰNBE, aki bűnbe esik, egy sem látta Őt, sem meg nem ismerte Őt". Azt is mondta, hogy "arról tudjuk meg, hogy ŐBENNE MARADUNK, ha megtartjuk az Ő parancsolatait". Csak akkor vagyunk Krisztusban, ha tisztán és szentül élünk.

"AMIKÉPPEN szent az, Aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek TELJES ÉLETETEKBEN!"

Lehet így élni, lehet szentül és tisztán élni. Ha átadtad az életedet Jézusnak, nem kell, hogy a bűnök uralkodjanak rajtad! Ha bemerítkeztél, akkor onnantól kezdve van hatalmad a bűnök felett. Nem kell, hogy bukdácsoljál. Hatalmat adott neked Jézus, hogy az ellenségnek minden erején tapossál.

"Aki azt mondja, hogy ŐBENNE MARAD, annak ÚGY KELL JÁRNIA, AHOGYAN Ő JÁRT."

Ő erre hívott el téged!

Isten áldjon!

Valódi szabadság

Jézus azt mondta, hogy akiket Ő megszabadít, azok VALÓSÁGGAL szabadok lesznek. Mégis sokan élnek még hívőként is a bűnök rabságában. Szeretnének tisztán élni, szentségben, bűnök nélkül, de nem tudják, hogyan. Sokan érzik úgy, hogy méltatlanok, és az Úr nem fogadja el őket. Szeretnének közel lenni Hozzá, de ez egy elérhetetlen vágy marad csupán. Eljárnak egy gyülekezetbe, de nem változik közben semmi. Időnként vannak fellángolások, "megtérések", de mégsem változik lényegében semmi. Egyszer fent, aztán újra lent, aztán megint fent, aztán megint lent - és így megy ez éveken, évtizedeken keresztül. De ez nem normális dolog, ennek nem kéne így lennie!

János apostol azt mondta, hogy aki Istentől született, az NEM VÉTKEZIK, hanem aki Istentől született, az MEGŐRZI MAGÁT, és a GONOSZ NEM ILLETI ŐT!

Lehet, hogy a mi tapasztalataink nem ilyenek, de János arról beszélt, amit ő átélt. Ez nem egy elérhetetlen cél. Jézus azt mondta, hogy megismerjük az igazságot, és az igazság SZABADDÁ tesz minket. Akiket Ő megszabadít, azok VALÓSÁGGAL szabadok lesznek. Ez nem ELMÉLETI SZABADSÁG, ez nem csak pár Biblia vers, ami a fejünkben van meg. Ez nem olyan, hogy elméletben szabad vagyok, de közben a bűnök uralkodnak rajtam. Ez VALÓDI SZABADSÁG! Ez VALÓSÁGOS!

Sokan mégis úgy élnek, hogy nincs uralmuk és hatalmuk a bűnök felett. Újra és újra elesnek. De ez nem szabadság. Ha bűnt cselekszünk, akkor a bűnnek vagyunk a szolgái. Ezt maga Jézus mondta. De Ő nem akarja, hogy ilyen állapotban legyünk. Ő azt akarja, hogy megismerjük az igazságot, és SZABADOK LEGYÜNK. Ő pont ezért jött, Ő ezért halt meg a kereszten. Szinte a legelső dolog, amit az Újszövetség első lapjain elolvashatunk Róla, az az, hogy az Ő neve JÉZUS, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből. Ő nem azért jött, hogy megbocsássa a bűneinket, és utána ugyanúgy tovább éljünk azokban. Ő azért jött, hogy SZABADDÁ TEGYEN! Ő azért jött, hogy a sátánnak minden munkáját lerontsa! Márpedig a bűn a sátán munkája. És amikor vétkezel, akkor nem Istent szolgálod, hanem a sátán szolgája vagy, mert az ő akaratát viszed véghez.

Döntsd el, hogy kit akarsz szolgálni! És ha döntöttél, hogy Jézust, akkor menj Hozzá, és kérd, hogy tegyen szabaddá! Kérd, hogy bocsássa meg a bűneidet! Kérd, hogy tisztítson meg TELJESEN! Kérd Tőle, hogy legyen meg az Ő akarata az életedben!

Volt egy leprás ember, aki odament Jézushoz, és azt mondta Jézusnak: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz". És Jézus megérintette őt, és azt mondta: "Akarom, tisztulj meg!". És azonnal megtisztult a leprás a betegségéből. Így van ez a bűnnel is. Erre is azt mondja Jézus, hogy: "AKAROM, TISZTULJ MEG!".

Ha te is akarod, Ő ezt megteszi. És erre nem kell éveket várnod. Ő ezt megteszi AZONNAL! Menj Hozzá, és mondd Neki, hogy: "Uram, akarom, hogy megtisztítsál!". És Ő meg fogja tenni!

És ezután nem kell bűnben élned, nem kell, hogy a bűnök uralkodjanak rajtad! Ne hallgass azokra, akik azt mondják, hogy ezután jön majd a bukdácsolás, mert ez a sátán üzenete és akarata! Nem kell, hogy így legyen. Jézus többször is azt mondta azoknak, akikkel találkozott, hogy: "eredj el, és TÖBBET NE VÉTKEZZ!". Mert Jézus felszabadít a bűn uralma alól, Ő VALÓSÁGGAL megszabadít. És ezután TE DÖNTÖD EL, HOGY MIT TESZEL, mert nem a bűnök hatalmában leszel! Ez nem azt jelenti, hogy nem tudsz többet bűnt elkövetni, hanem azt jelenti, hogy TUDSZ BŰNT NEM ELKÖVETNI! Mert szabad vagy rá. És ez egy teljesen új élet, egy igazi élet kezdete. De ez csak a kezdet!

Menj Jézushoz, és kérd Őt, hogy tegyen szabaddá! Nem kell bűnben élned! Add oda Neki az életedet, hogy Ő legyen valóban az Úr.

Ahol az ÚRNAK Szelleme, ott a SZABADSÁG!

Isten áldjon!

Miért fontos a megtérésünk után AZONNAL bemerítkezni?

A nagyszüleim vallásos katolikusok voltak, de a szüleim már nem neveltek ennek megfelelően, azt leszámítva, hogy 2 hónapos koromban megkereszteltek. Miután átadtam az életemet Jézusnak, tudtam, hogy a csecsemőkori keresztségemnek semmi értelme nem volt. Azt is tudtam, hogy meg kell keresztelkednem rendesen, bibliai módon, víz alá merítéssel. Akkor engem senki sem tanított erről, csak körülbelül annyi információm volt róla, hogy vannak emberek, akik felnőtt fejjel újra megkeresztelkednek.

A gyülekezetben, ahová a megtérésem után kerültem, senki sem mondta nekem, hogy ideje lenne megkeresztelkednem. Emlékszem rá, hogy kb. 2-3 héttel a megtérésem után táborozni mentünk, és a tábor területén volt egy kis tó. És felmerült bennem a gondolat, hogy hát itt van a tó, én megtértem, átadtam az életemet Jézusnak, és jó lenne megkeresztelkedni. De nem szóltam erről senkinek, és más sem mondta nekem, úgyhogy nem lett belőle semmi. Pedig mindenki tudta rólam, hogy nemrég tértem meg.

Ezután eltelt közel fél év, amikor is szerveztek egy külön alkalmat egy másik gyülekezet termébe, ahol volt bemerítő medence. Abban a gyülekezetben, ahová jártam, az volt a szokás, hogy egy új hívőnek végig kellett járnia egy bibliaiskolát, ahol alaptanításokat vettünk végig, majd a végén bűnvallást kellett tenni, és csak ezután jöhetett a keresztség. És többnyire megvárták, hogy több friss hívő legyen, és akkor egyszerre többeket kereszteltek meg. De ekkor csak én voltam egyedül. És tudtam, hogy ez egy fontos döntés az életemben, de akkor még nem láttam igazán a szellemi jelentőségét. És nem láttam azt sem, hogy miért lett volna fontos, hogy ez sokkal korábban, közvetlenül a megtérésem után megtörténjen.

Ha ugyanis megnézzük az Apostolok cselekedeteit, akkor ott minden egyes alkalommal azt látjuk, hogy a megtérőket egyből bemerítették! Nem vártak vele napokat, heteket, hónapokat vagy éveket, hanem még aznap bemerítették azokat, akik hitre jutottak. Az Apostolok cselekedeteiben nem vált ketté a megtérés és a bemerítkezés, mint manapság! Most a legtöbb egyházban hónapokat kell várnia egy friss megtértnek arra, hogy végre megkereszteljék. És a mi gyülekezetünkhöz hasonlóan előtte végig kell járnia egy bibliaiskolát.

De ilyenről a Bibliában sehol sem olvasunk. Péter pünkösd napján nem azt hirdette a népnek, hogy térjetek meg, és ha megtértetek, akkor jövő héttől bibliaiskolát indítunk. Heti egy alkalom, péntek este 6 órától, 10 héten keresztül, és ha ezt végigjárjátok, akkor utána szervezünk nektek egy keresztelő alkalmat, ahová meghívhatjátok majd a barátaitokat, ismerőseiteket is... Nem, Péter azt hirdette, hogy “térjetek meg, keresztelkedjetek meg a bűnök bocsánatára, és veszitek a Szent Szellem ajándékát”. És erre nem kellett heteket, hónapokat, éveket várniuk, hanem egyetlen nap alatt, a megtérésük napján mindezt átélték a friss hívők.

De az én esetemben körülbelül fél év telt el a megtérésem és a bemerítkezésem között. És most már azt látom, hogy ez nagyon nem volt jó! És elmondom, hogy miért. Egyrészt azért, mert az első keresztények idején nem ez volt a gyakorlat, másrészt ezalatt a fél év alatt sok minden történt, aminek nem kellett volna. Az egyik legfontosabb dolog, aminek komoly szellemi jelentősége volt, az az, hogy újra elbuktam. Közvetlenül a megtérésem után csodálatos volt Istennel a kapcsolatom. Átéltem azt a szabadságot, amiről Jézus beszélt, hogy akiket Ő megszabadít, azok valósággal szabadok lesznek. Ezt a megtérésemkor megtapasztaltam, égtem az Úrért, és akkor úgy éreztem, hogy ezután nem fogok többet bűnt elkövetni!!!

Aztán nem sokkal később újra elbuktam egy korábbi bűnömben. És kétségbe voltam esve, hogy akkor most mi van? Mégsem szabadított meg az Úr? És a gyülekezetben azt tanították erről, hogy ha elestem, akkor fel kell állni, meg kell vallani a bűnömet, és az Úr megbocsátja azt, és megtisztít. Aztán, ha megint elkövetek bűnt, akkor megint bocsánatot kérek az Úrtól, és így tovább, az egész életemen keresztül. És a bibliaórákon, illetve a gyülekezetben, ahová jártam, sok mindent tanítottak. Többek között azt, hogy ha átadjuk az életünket Jézusnak, akkor Ő belép az életünkbe, újjászületünk, és ezután Őbenne leszünk, átkerülünk a sötétség hatalmából Isten országába... És még sok más ehhez hasonló dolgot hirdettek nekünk. És azt gondoltam, hogy mindez rám is vonatkozik. De ez nem volt igaz! És kérdezheted, hogy hogyan mondhatok ilyet? Ha teljes szívünkből megtérünk Istenhez, átadjuk az életünket Jézusnak, akkor Ő belép az életünkbe, és újjászületünk, nem? NEM! És ezt mindjárt elmagyarázom.

Jézus azt mondta Nikodémusnak, hogy ahhoz, hogy bemenjünk Isten országába, hogy meglássuk azt, újjá kell születnünk VÍZTŐL ÉS SZELLEMTŐL. De az újjászületésemnek csak az egyik része történt meg! Felülről, Istentől, a Szent Szellemtől újjászülettem, de a vízkeresztségem, a víztől való újjászületésem még hátra volt! És ez csak körülbelül fél év múlva történt meg. És az a fél éves időszak egy nagyon, de nagyon torz és természetellenes időszak volt. Ez egy olyan állapot volt, mint amikor egy terhes asszonynál beindul a szülés. Megreped a magzatburok, és elfolyik a magzatvíz. De ha ez a folyamat itt megáll, és valami miatt nem tud megszületni a baba, az finoman szólva sem a babának, sem az édesanyának nem tesz jót. És ilyen az, amikor valaki felülről, a Szent Szellemtől újjászületik, de az újjászületése nem fejeződik be, mert nem történik meg a bemerítkezése, a víztől való újjászületése.

És nálam ez hat hónapig tartott. És közben beültettek a gyülekezetbe, meg bibliaórákra, és azt hirdették nekem, hogy már újjászülettem, és bekerültem Krisztus testébe. De a bűneim visszatértek, és nem tudtam tőlük szabadon élni. És mivel azt hirdették nekem, hogy így is Krisztusban vagyok, azt gondoltam, hogy hát ilyen a keresztény élet, ilyen a Krisztusban való élet.

És aztán olvastam ilyeneket a Bibliában, hogy:

"Aki Istentől született, az nem vétkezik, hanem aki Istentől született, az megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt".

"Aki Őbenne [Krisztusban] marad, az egy sem esik bűnbe, aki bűnbe esik, egy sem látta Őt, sem meg nem ismerte Őt."

És nem értettem. Amikor megtértem, egy rövid ideig ezt átéltem. Aztán ez elmúlt. És nem tudtam, hogy mi a baj. Persze hallottam mindenféle magyarázatot rá, hogy ezek a szavak nem azt jelentik, ami világosan le van oda írva. De a bensőm tiltakozott ez ellen, mert tudtam, hogy én ezt már egyszer átéltem egy rövid ideig. És nem értettem, hogy miért múlt el.

És nem olyan rég mutatta meg az Úr, hogy azért volt ez, mert az újjászületésem nem ment végbe úgy, ahogyan kellett volna. Nagyon hosszú születésem volt. Elfolyt a magzatvíz, beindult a szülés, de közben elakadt a folyamat, komplikációk léptek fel. És mire 6 hónappal később megszülettem, addigra megsérültem, és nem voltam egészséges. Jakab apostol azt írta a kísértésekről, hogy azokban tökéletes cselekedetünk legyen, hogy TÖKÉLETESEK ÉS ÉPEK legyünk MINDEN FOGYATKOZÁS NÉLKÜL. És mire megszülettem, már nem voltam ilyen.

És kérdezheted, hogy miért buktam el a megtérésem után. Azért, mert a megtérés hasonló ahhoz, amikor Isten Mózes által kihozta az Ő népét Egyiptomból. Egyiptom a bűnt jelképezi, a szolgaságot. A bárány leölése a 10. csapás előtt, és a vérével az ajtófélfák megkenése a megváltásnak és Jézus keresztáldozatának az előképe. Mózes Jézus előképe, ahogyan kihoz minket Egyiptomból, a szolgaságból, a bűneinkből.

De az Egyiptomból való kijövetellel nem szabadult meg Isten népe, mert az egyiptomi hadsereg utánuk ment! Akkor szabadultak csak meg, amikor átkeltek a Vörös-tengeren, és az egyiptomi hadsereg elpusztult a tengerben. Ez a bemerítkezést jelképezi, ekkor ér véget a szabadulásunk. Ekkor fejeződik be az újjászületésünk. De nálam ez nem történt meg, hosszú ideig nem keltem át a tengeren, és az egyiptomi hadsereg utolért. Ezért buktam el.

És közben azt tanították nekem, hogy megszabadultam, felszabadultam a bűn uralma alól, hogy Krisztusban vagyok, hogy átmentem a sötétség hatalmából Isten országába. Azt tanították, hogy új teremtés vagyok Krisztusban, és újjá lett minden. És én ezt mind elhittem. És amikor az egyiptomi hadsereg utolért, elbuktam. Aztán még egyszer elbuktam. Aztán még egyszer. És megszoktam, hogy ez a természetes. És az a kép alakult ki bennem, hogy ilyen a Krisztusban való élet. Pedig még nem is voltam Krisztusban!

Pál a Róma 6-ban tanított a bemerítkezésről. A 3. vers szerint a bemerítkezéskor kerülünk be Krisztusba! Olvasd el újra az egész Róma 6-ot, és meg fogod látni ezeket. A bemerítkezés az újjászületés fürdője, amiről a Titusz 3:5-ben írt Pál. A bemerítkezéskor szabadulunk fel a bűn uralma alól. És ez ugyanolyan valóságos, mint amikor az egyiptomi hadsereg elpusztult a Vörös-tengerben.

De amikor én bemerítkeztem, nem történt lényegében semmi változás az életemben. Ugyanúgy folytattam a bukdácsolást, mint előtte. Mert a sátán becsapott. Elhitette velem, hogy újjászülettem a megtérésemkor, aztán visszatartott abban, hogy minél előbb bemerítkezzek, így nem tudtam felszabadulni a bűn alól, és így újra elestem. És ez kihatott ezután az egész hívő életemre. A bemerítkezésem előtt azt hittem, hogy Krisztusban vagyok, utána pedig, amikor már tényleg Krisztusban voltam, nem fogtam fel a jelentőségét. Nem értettem meg, hogy nem kell, hogy a bűn rajtam uralkodjon. Nem értettem meg, hogy van hatalmam felette!

És emiatt nem tudtam a bemerítkezésem után sem megmaradni az Úrban. Ezalatt nem azt értem, hogy elfordultam volna Tőle. Nem! Szerettem volna Őt szolgálni, a szívemben ott volt a vágy arra, hogy az Ő dicsőségére tudjak élni, de nem ment. Szenvedtem, és küszködtem a bűneim miatt. János azt írta, hogy aki Őbenne marad, az egy sem esik bűnbe, aki bűnbe esik, egy sem látta Őt, sem meg nem ismerte Őt. Őbenne nicsen bűn! És mindez pontosan azt jelenti, ami oda van írva! Amíg a bűneink uralkodnak rajtunk, nem lehetünk Isten szolgái. Mert nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak.

Ezeket azért írtam le, mert tudom, hogy sokan vannak ebben az állapotban, amiben közel 16 évig éltem én is, "újjászületett" hívőként. És nem tudom azt mondani, hogy üdvösségem volt. És mondhatom Jézusnak azt, hogy "Uram", de ahol ott van az Úrnak Szelleme, ott SZABADSÁG van! Ő nem csak azért jött, hogy megbocsássa a bűneinket. Ő azért jött, hogy MEGSZABADÍTSA az Ő népét annak bűneiből!

Lehet a bűntől szabadon élni! És ha ezt még nem tapasztaltad meg, akkor újjá kell születned víztől, és a Szent Szellemtől. Be kell merítkezned, ha még ezt nem tetted meg. Ha csecsemőként kereszteltek meg, vagy még azelőtt, mielőtt valóságosan találkoztál volna Jézussal, vagy ha csak meghintettek vízzel, akkor be kell merítkezned. Ezt csupán egyszer kell megtenned, de akkor rendesen, bibliai módon, víz alá merítéssel.

Ha pedig úgy vagy ezzel, mint ahogyan én voltam, hogy megtértél teljes szívedből az Úrhoz, átadtad Neki az életedet, és ezután megtörtént már a vízkeresztséged, de a rossz tanítások miatt nem értetted meg a lényegét, akkor ettől még érvényes a keresztséged. Ekkor az elméd megújítására van szükséged, hogy felfogd a bemerítkezésed jelentőségét és hatalmát! Ajánlok neked egy írást, ami segíthet neked ebben. Az interneten magyar nyelven is megtalálod, Hermasz pásztora a címe. És lehet, hogy most kinyílt a zsebedben a bicska, hogy "dehát, ez nincs benne a Bibliában". Akkor azt mondom neked, hogy olvasd úgy, mint ahogyan más keresztény könyveket is elolvastál már, amik nincsenek benne a Bibliában! A korai keresztények ismerték ezt, nagyon korai írás, és több bibliai kánon is tartalmazta. És nekem sokat segített megérteni azt, ami egyébként a Bibliában is benne van, hogy:

A BEMERÍTKEZÉS UTÁN NINCS BŰN!

A bemerítkezés nem csak arról szól, hogy megtesszük, csupán engedelmességből, de hogy egyébként nincs semmi jelentősége. Sokkal többről van itt szó. Mert ez ugyanolyan jelentőségű, mint amikor Isten népe átkelt a tengeren. Mert átélték az Úr szabadítását és hatalmát. És ezt neked is át kell élned. A bűntől való szabadságot, a megtisztulást meg kell, hogy tapasztald!

És Vörös-tengeren való átkelés után ezt olvassuk:

"FÉLTE AZÉRT A NÉP AZ URAT"!

Isten áldjon!

Szükséges-e az üdvösséghez a bemerítkezés?

Amikor felmerül az a kérdés, hogy szükséges-e az üdvösséghez a bemerítkezés, nagyon sok hívő azt a választ adja, hogy nem szükséges, hiszen ott van a kereszten függő lator esete, aki “csupán hitt Jézusban”, és semmi mást nem kellett tennie. Ő biztosan nem merítkezett be, és Jézus mégis azt mondta neki, hogy Vele lesz a Paradicsomban.

És a kereszten függő lator sokaknak a kedvenc példája, hiszen ő “csupán hitt Jézusban”, és mégis üdvösséget kapott. De az a probléma ezzel, hogy az ő esete egy nagyon, de nagyon speciális eset volt. A latornak csak legfeljebb 1-2 órája, vagy jóval kevesebb lehetett hátra az életéből. Ezért az ő példáját nem hozhatod fel, amikor arról van szó, hogy mit jelent Jézust követni éveken, évtizedeken keresztül.

Ha esetleg mégis az ő példáját akarod alkalmazni a saját életedre, akkor rendben van, tegyed. Várjál te is 1-2 órát, és közben higgy Jézusban! De ha letelik az a pár óra, és még mindig életben vagy, akkor kezdj el azon gondolkozni, hogy akarod-e Jézust követni, akarsz-e az Ő tanítványa lenni, és akarsz-e engedelmeskedni az Ő szavainak. Ezt Jézus mondta:

“Aki hisz, és megkeresztelkedik [bemerítkezik], az üdvözül, aki pedig nem hisz, az elkárhozik.”

Isten áldjon!

Lehet bűn nélkül élni?

Amikor átadjuk az életünket Jézusnak, és megtérünk a bűneinkből, akkor Ő megtisztít bennünket. Egy új szívet helyez belénk, amibe Ő beleírja az Ő törvényét. Aki Isten gyermekévé válik, annak ott kell, hogy legyen a szívében az, hogy ISTEN SZENT. És nagyon jól tudjuk, hogy NEKÜNK IS SZENTEKNEK KELL LENNÜNK! Ezért, amikor egy hívő vétkezik, akkor elkezdi emiatt rosszul érezni magát. Mert tudja, hogy a bűnei elválasztják őt Istentől.

Amikor megtértem, az egy nagyon radikális változás volt az életemben, Isten megtisztított, és egy teljesen új szívet adott. Átéltem azt, hogy akiket Jézus megszabadít, azok VALÓSÁGGAL szabadok lesznek. Átéltem ezt a szabadságot, és csodálatos volt, és azt gondoltam akkor, hogy többet nem fogok vétkezni! Aztán nem sokkal később elbuktam. És kétségbe voltam esve, hogy ez most mi volt. Mégsem szabadított meg az Úr? Mégsem valóságos az, amit eddig átéltem?

Abba a gyülekezetbe, ahová a megtérésem után kerültem, azt tanították erről, hogy ha elesünk, akkor meg kell vallanunk a bűneinket Istennek, Ő megbocsátja azokat, és megtisztít minket minden hamisságtól. Aztán, ha újra elbukunk, akkor megint bocsánatot kérünk Istentől, és Ő megtisztít minket. Meg azt tanították, hogy a megszentelődés az az életünk végéig tartó folyamat. És még sok más hasonló dolgot tanítottak nekem. És én mindezt elhittem. És állandó harcaim voltak a bűneimmel. Nem tudtam velük mit kezdeni.

És ahogy olvastam a Bibliát, sorra találtam benne olyan részeket, amik nagyon zavartak és frusztráltak. Mert teljesen másról szóltak, mint amilyen az életem volt. Például Jézus azt mondta, hogy:

“Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek”.

Nem azt mondta, hogy a nem keresztények szolgái a bűnnek, a hívők meg nem, hanem azt, hogy akik bűnt cselekszenek, azok mindannyian a bűn szolgái. Körülbelül 16 éven keresztül éltem így hívőként. Abban az állapotban éltem, amiről Pál a Róm 7-ben beszélt, hogy “az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom”. És küszködtem ezzel. Már az a kérdés is felmerült bennem, hogy egyáltalán újjá vagyok-e születve. Mert János apostol azt írta, hogy:

“aki Istentől született, az nem vétkezik, hanem aki Istentől született, az megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”

És hallottam magyarázatokat erről, hogy ezt nem úgy kell érteni, mint ahogyan az oda van írva. De ezeket nem tudtam elfogadni. A bennsőm tiltakozott ez ellen, mert tudtam, hogy ezt bizony úgy kell érteni, ahogyan az oda van írva! Mert Isten az Ő törvényét beírta a szívembe, és Ő azt mondta, hogy:

“SZENTEK LEGYETEK, MERT ÉN SZENT VAGYOK!”

Azt tanították nekem, hogy Isten Jézuson keresztül lát minket, és ezért szentnek és tisztának lát minket, lényegében függetlenül attól, hogy azok vagyunk-e. De ez nem az, amiről Jézus beszélt, hogy akiket Ő megszabadít, azok VALÓSÁGGAL szabadok lesznek. Ez nem VALÓSÁGOS szabadság, hanem önámítás. Mert ha bűn van az életemben, vagy ha újra és újra elbukok, az nem valódi szabadság. És mindent ki lehet magyarázni a Bibliából. Találhatunk benne bukdácsoló hívőket, akik nem ismerték meg az igazságot. Sokan felhozzák példaként a korinthusi gyülekezetet, hogy milyen problémák és bűnök voltak ott. De érdekes módon, nem túl gyakran idézett rész, amit Pál a levele végén mond nekik:

“Serkenjetek fel igazán és NE VÉTKEZZETEK; mert NÉMELYEK NEM ISMERIK ISTENT; megszégyenítéstekre mondom”.

Nem ők a minta, nem a körülötünk élő hívők a minta, hanem Jézus a minta, Ő a Mesterünk, és Őt kell követnünk. És Ő azt mondta, hogy a tanítvány olyan lesz, mint a Mestere. Vajon miért mondta ezt Jézus? Hogy tudjunk róla? Hogy legyen egy ELMÉLETI ISMERETÜNK erről?

Isten azt mondta, hogy SZENTEK LEGYETEK, MERT ÉN SZENT VAGYOK! Vajon miért mondta ezt? Hogy legyen egy ELMÉLETI ISMERETÜNK erről? Hogy ott legyen a fejünkben? Hogy tanuljuk meg kívülről?

Amíg csak a fejünkben vannak meg a dolgok, addig az ember elkezd okoskodni. És akkor jön az üres teológia. És nagyon bölcsen megmagyarázzuk, hogy miért nem úgy kell érteni a dolgokat, ahogyan azt Isten mondta. ÉS EZZEL MEGFOSZTJUK ISTEN IGÉJÉT AZ EREJÉTŐL! Megfosztjuk attól, hogy az életünk, a lényünk részévé váljon az Ő beszéde. Mert Isten komolyan mondta azt, hogy Ő SZENT, és azt is komolyan mondta, hogy mi is SZENTEK LEGYÜNK!

“És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és VALÓSÁGOS SZENTSÉGBEN.”

Ne csapd be önmagadat azzal, hogy szent lehetsz úgyis, hogy nem vagy szent. Meg, hogy Isten Jézuson keresztül szentnek és tisztának lát téged úgy is, hogy nem vagy valósággal az. Mert az nem valóságos szentség, hanem önámítás, és hazugság.

Lehet szentül élni, lehet tisztán élni, lehet bűn nélkül élni! És arról teszek bizonyságot, amit látok és hallok, és amit megtapasztaltam. Közvetlenül a megtérésem után egy rövid ideig átéltem ezt. Aztán valahogyan ez elmúlt. De ha lehet 5 percet bűn nélkül élni, akkor lehet 10-et is, és akkor lehet 1 órát is, 2 órát is. Lehet 1 napot is. Lehet 2 napot is. Lehet egy hetet is, stb...

Nem olyan régen megtisztított az Úr, megszentelt, és átéltem ezt a szabadságot. Most már nem csupán elmélet a számomra, most már nem csak a fejemben van, hanem valóság, az amiről Péter beszélt:

“Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek TELJES ÉLETETEKBEN. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

Kérd az Urat, hogy tisztítson meg, és szenteljen meg! Keresd Őt, és át fogod élni ezt a szabadságot! Isten edényei vagyunk, és mielőtt Ő elkezdi használni az edényeit, meg akarja tisztítani azokat. Pál azt írta, hogy azután válunk Isten szolgáivá, miután felszabadultunk a bűn alól! És ez nem azt jelenti, hogy nem tudunk ezután vétkezni, hanem azt, hogy TUDUNK NEM VÉTKEZNI! Mert hatalmunk van erre. Jézus hatalmat adott nekünk erre!

És azt tudom most mondani, miután megszentelt az Úr, hogy nem azzal kell már harcolnom, hogy hogyan térjek meg a bűneimből, hogy hogyan hagyjam abba azokat, hanem azzal, hogy hogyan tudok hitben járni, és hogy hogyan tudom Isten akaratát cselekedni. Még nagyon az elején járok, de ez olyan, mintha most kezdődött volna el az igazi keresztény életem. Kívánom, hogy ezt te is átéld, és megtapasztald a VALÓSÁGOS SZABADSÁGOT! Mert Isten SZENT, és Ő azt mondta, hogy NEKED IS SZENTNEK KELL LENNED! Szentség nélkül senki sem látja meg az Urat! És ezek nem üres szavak csupán. Isten azt akarja, hogy ezeket vedd komolyan! Fogadd be, és meg fogod látni, hogy ez elkezd benned növekedni, és hogy a lényed részévé válik, és új emberré leszel!

Isten áldjon!